„Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak…”
Ha az ember lánya 6. osztályos magamat látva már csak versrészletekben tud beszélni. De igyekszem azért egész mondatokat írni mostani blogbejegyzésemben. Ha csak, valahova nem illik majd bele a Walesi Bárdok ikonikus mondata, miszerint: „Edward király, angol király léptet fakó lován.” Mostani bejegyzésem egy összegzése ennek a nagyon zsúfolt nyárnak, ami nekem áprilisban kezdődött és valahol szeptember végéig tartott.
Hol vagyok most?
Utolsó rendezvényünk óta meglehetősen csendben voltunk. Kellett. Tudom, hogy Ti is tudjátok, olykor van olyan, hogy meg kell állni, és kicsit elcsendesedni, lelassulni, töltődni. Pontosan egy hónapja álltam meg, két hétig nagyjából csak feküdni tudtam, mert a térdem nem bírta annyira a nyarat, mint a többi részem. Aztán lassan visszatértem az otthoni életbe, megcsináltam néhány olyan dolgot, amit egész nyáron terveztem, de nem volt elég időm és energiám rá. Továbbá moziban voltam a lányokkal, tapicskoltunk még egy utolsót a Balatonban, tetőt építettünk, nyári ruhákat elpakoltuk, télieket előre, és tanultuk a magyar királyokat töriből.
Itt vagyok!
Miután elcsendesedtem, lelassultam, most tartok a töltődök résznél. Bejegyzésem borítóképe a Körös egyik holtágánál készült. Csend, őszi napsütés, és víz. És az „akkumulátor” töltődik. Kell, hogy töltődjek, hogy újra minden percben és helyzetben mosolyogni tudjak rátok, hogy ismét tele legyek energiával, hogy a naponta változó körülményekre olyan gyorsan tudjak reagálni, ahogyan azt szeretném. Hogy a fizikai jelenlét mellett az online térben is (mert ma már ez elengedhetetlen) jelen tudjak lenni. És persze, hogy a fejemben kavargó rengeteg gondolatot és ötletet fakkokba tudjam rendezni, és ki tudjam engedni a külvilág felé blogbejegyzések, posztok és videók formájában.
Tudom mit tettünk idén nyáron…
Ennyit arról, hogy mi van most. Nagy vonalakban szeretném összefoglalni, hogy milyen volt az idei nyarunk, ahogy azt én éltem meg. Bevallom néha csak kapkodtam a fejem, hogy éppen honnan jövünk, és hova lesz a következő utunk. Zsúfolt volt, sűrű volt, és úgy érzem belepakoltunk mindent, amit csak lehetett, a szó legjobb értelmében. Persze van hiányérzetem, hiszen van ahova nem jutottunk el, volt olyan rendezvény, amit lefújtak és bizony volt olyan eset is, ahol valamit másképpen csinálnék. De majd jövőre. Gondolkoztam, azon, hogy is foglaljam össze az elmúlt félévet. Arra jutottam, hogy nagyléptékben fogok haladni, mert ha lépésről lépésre haladnék egy sohavégetnemérős blogbejegyzés lenne a vége.
Csípős reggelek még márciusban, tikkasztó hőség júniusban Orfűn
Márciusban első utunk Szegedre vezetett. A reggelek még csípősek voltak, de aztán szerencsére a tavaszi napsütés felmelegített minket. Na meg a szomszédunk, aki chilit árult. Egy alkalommal meg is kóstoltam. Hát futnom kellett két kört a téren, hogy lehűljön a szám. Aztán áprilistól meg sem álltunk, csak egy-két hétvége volt a nyáron, amikor pihentünk egy kicsit. Volt tojáskeresés, jegestörülköző a nyakban, sátorállítás, sátorlebontás, Mecsek ralli, utcazene koncertek, szélvihar, balatoni majdnem átevezés. Nagyon nagyon nehéz egy-egy pillanatot, helyszínt vagy eseményt kiemelni. De az biztos, hogy olyan volt az idei Fishing on Orfű, mint még soha. Nem esett az eső!!!! Hát kilátott már ilyet? Mi még biztos nem. Felkészültünk a nyár közepén jó sok melegruhával, mert a Mecsekben mindig hűvösek az éjszakák, és mindig esik az eső. Hát maximum árnyékolásra használtuk a pulcsikat. A törölközőket meg a fagyasztóban való jegesedés után a tarkónk hűtésére.
A berettyóújfalui gyerektábor
Talán a nyár egyik legnagyobb élménye volt. Bár csak pár órára „ugrottunk” le a táborba (230 km oda, 230 km vissza), de minden egyes megtett kilómétert megért az az öröm, ami ott fogadott minket. Ezúton is köszönöm a gyerekeknek és a szervezőknek a sok szeretet, amit ott kaptunk ott létünk néhány órája alatt. És hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen élményben lehetett részem. Keresni fogom az ilyen pillanatokat a jövőben is, abban biztos vagyok.
Veszprémi Utcazene Fesztivál – tamtatam
Óriási zenei élmény volt. Aki még nem volt, nem vett részt ezen a rendezvényen, 2023-ban, ha teheti, menjen el! Olyan betekintést kaphatunk a zene világába, amit úgy tudnék megfogalmazni, hogy színtiszta zene és élményátadás. Semmi klisé, semmi megasztárság. 8-10 színpad, ahol mindig szól valami zene, ahol éppen fellép egy zenekar, akiről még sosem hallottunk, de lehet, hogy egy életre megjegyezzük a nevüket. Nekünk is minden évben van egy új zenekarunk. Az idei banda egy brit fiúkból álló zenekar volt, akiket fokozatosan ismertünk meg. Első este megérkezett az első tag hozzánk, és megkérdezte, hogy mi az a lepény? Hosszas tanakodás után sikerült neki nagyjából elmagyarázni, hogy mi is az a lepény, és meg is tanítottuk neki a szó. Egy fél óra múlva megjelent a teljes zenekar: „Ezt meg kell kóstolnotok!” felkiáltással. Így lett a bandánk nagy kedvence 4 napon keresztül a gombás-vegán sajtos lepény.
Palóznaki Tornádó
Ó igen, a Palóznaki JazzPiknik. Ha nagyon szakmázni szeretnék, akkor Palóznak mindig egy külön műfaj. Mind zenében, mind gasztronómiában, mind vendéglátásban. De ezt is szeretjük. Első nap még 40 fok tombolt, este pedig több ezer ember emlékezett Fábián Julira, ami igazán megható és szép gesztus volt. Másnap aztán jött a hurrikán előszele, szombaton meg már azon izgultunk, hogy vajon meg lesznek-e tartva a koncertek, vagy mehetünk haza. Aztán szerencsére mindenki inkább a zenét választotta (a szél- és porvihar ellenére is), és a szembeszéllel harcolva mi is csak úgy sütöttük a lepényeket.
Szia Szombathely!
A nyár és a szezon egyik elengedhetetlen városa Szombathely (meg Miskolc, meg Sopron, Meg Győr, meg Nyíregyháza, meg még sorolhatnám, de tényleg túl hosszú lenne a sor). Sok kedves ismerőssel és már baráttal találkoztunk újra. És már megint egyedül tartottuk a frontot hamburger témában. De nem baj, bírtuk, amíg az alapanyagunk tartotta. Jövőre még az ideinél is több alapanyaggal érkezünk. És megyünk, menni fogunk.
Utolsó bekezdés
Most a visszaemlékezést abba kell hagynom, mert már így is túl hosszú lett a bejegyzés. De tudnék még írni annyi mindent, és fogok is. Ha egyszer el kezd bizseregni a fejem és a kezem írnom kell. Az ősz és a tél kicsit lazább lesz, de közben lesz minden másra is időnk.
