Támogasd munkánkat Patreon oldalunkon!

Támogasd munkánkat Patreon oldalunkon!

You are currently viewing Mérlegen a valóság

Napokig érlelődő gondolatok

Azt már néhányszor említettem, hogy nekem az írás nem egy kényszer tevékenység. Illetve de, viszont semmi esetre sem külső kényszer nyomására írok. Nem tervezem meg, hogy heti két blog bejegyzés, ebben és ebben a témában, ilyen és ilyen képekkel tarkítva.

Nem! Számomra az írás egyfajta feldolgozása azoknak az általában jó, olykor nem éppen pozitív érzelmeknek, gondolatoknak és történéseknek, amik bennem és körülöttem zajlanak. És ahogy az általában lenni szokott, napok óta foglalkoztatnak gondolatok, és történések, amik most álltak össze egy kerek egésszé, mostani blogbejegyzésem témájává. Fontosnak tartom kiemelni, hogy kerülöm a megosztó témákat, a politikát, és minden olyan dolgot, ami bárkit is rosszul érinthet.

Most egy olyan fordulóponthoz érkeztünk a vállalkozás életében, ami azt hiszem megérdemel egy teljes és terjedelmes blogbejegyezést. Előre is nagyon köszönöm, ha végig olvassátok.

Nem vagyok vendéglátós, Zsuzsi vagyok!

A negyedik évünket kezdjük meg a truckban (HIHETETLEN), és mint tudjátok, nem vagyok az az igazi vendéglátós. Papíron bölcsész vagyok (nahát :D), és közgazdász, továbbá édesanya, aki gluténmentes konyhát vezet.

Nem vagyok az az igazi vendéglátós? Mire gondolok? Hát kérem láttunk mi az elmúlt években már nagyon sok mindent (azt nem mondom, hogy mindent), és azt kell, hogy mondjam, hogy nem én vagyok a vendéglátós többség.

Én az vagyok, aki hisz abban, hogy egy mosoly, mindennél többet ér (akkor is, ha belül sírsz). Abban, hogy ha valamit csinálok, akkor azt vagy tökéletesen jól csináljam, vagy inkább sehogy. Abban, hogy ételt, csak jó minőségű alapanyagokból készítsek, és abban, hogy az ételkészítésnek lelke van.

A pult mindkét oldalán

Azt mondhatnám, hogy én ismerem a pult mindkét oldalát. Egyrészt vagyok egy food truckban, ahol gluténmentes ételeket készítek, és azokat árulom. Másrészt, mint anya, én is szoktam máshol enni, elmenni étterembe és gluténmentes ételeket vásárolni az én csillogó szemű lányomnak.

Tisztában vagyok/voltam az árakkal, és elfogadtam, hogy ami gluténmentes az nem olcsó. Volt rá 8 évem. Ez idő alatt azt is megtanultam, hogy nagy általánosságban (persze vannak kivételek!) valaminek az ára egyfajta minőségi üzenetet hordoz magában. Tudom, hisz ez a munkám, hogy mit és mennyiből lehet elkészíteni, így ameddig csak tehetem, az lesz a szempont, hogy Lili jót egyen, ne „csak” gluténmentest. És ennek ára van. Mostanában naponta emelkedő ára van. 🙁

Mi a truckban, úgy állítottuk össze ételeinket, hogy nem az ár volt a legfontosabb szempont, hanem a minőség, hogy finom legyen az étel, amit készítünk. Legyen nagyon finom. És most ezt az alappillért el kezdtem félteni. Bevallom, kétségbe vagyok esve, hogy van-e értelme így tovább folytatni, hiszen ha összeszámolnám, hogy az alapanyagok ára összesen mennyivel emelkedett, és azt beépítenénk az árba, azt hiszem a csillagos eget súrolnánk. És így, hogy mindkét oldalon állok, nekem is fáj(na), ha nagyon meg kell(ene) emelnünk az árakat.

Hogyan folytassuk tovább?

Ez a kérdés napjában százszor a gondolataimba kúszik. Valahogy úgy fogalmaznám meg, hogy azt érzem, elszabadult a pokol. Sokszor attól félek, hogy holnapra 1000 ft, már csak 1 ft-ot fog érni. (elnézést közgazdász vagyok :D)

De akkor hogyan tovább? Az áremelkedést nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert akkor már szinte mi fogunk azért fizetni, hogy Ti egyetek nálunk. Mivel nekem ez a munkám, én ebből próbálok megélni (egyelőre nem nagy eredménnyel), nem tehetem meg azt, hogy veszteségesen működjünk. Tudom én, hogy sokan azt gondolják, ez mekkora biznisz, és hú de jól keresnek ezzel.

Hát most azok figyeljenek, akik ezt gondolják: 2018-ban nagyon sok pénzből hoztam létre ezt a vállalkozást, ami nemhogy nem térült meg, de minden azóta megkeresett forintot is visszaforgattam. Jó persze itt ülünk a covid okozta világválság közepén, pont azért gondolom azt, hogy nincs még veszve semmi, sőt folytatni kell. 🙂

Ám de hogy folytassuk tovább? Drasztikusan emeljünk árat, hogy a minőséget tartani tudjuk, vagy ne emeljünk árat, és adjunk „csak” gluténmentes ételként funkcionáló termékeket? Hosszú gyötrődés és megoldás keresés után a következőre jutottam:

Támogassatok minket, hogy folytatni tudjuk

Folytatni szeretném, és úgy ahogy elkezdtük, és abban a hitben, ami eddig is hajtott: nem csak gluténmentesek legyenek ételeink, hanem finomak is. De ehhez a Ti segítségetek is kérni szeretném.

Támogassatok minket, hogy a minőséget tartani tudjuk, hogy amikor ott álltok a truck elött, akkor ne dobjatok hátast attól, hogy milyen drága egy hamburger. Hogy csatasorba tudjunk állítani még egy autót (kislépésekkel haladunk előre), amivel még több helyre el tudunk majd jutni, hogy el tudjunk hozzátok jutni nem csak évente egyszer, hanem akár több alkalommal is. Aztán lehet, egyszer oda is költözünk hozzátok! 😀

Szóval a lényeg, hogy nem azért kérem a Ti támogatásotokat, hogy meggazdagodhassak már végre ebből, hanem hogy úgy tudjam folytatni, ahogy eddig csináltam. Hamarosan létrehozunk egy olyan felületet, amelyen keresztül támogatni tudtok majd minket, a részleteket nemsokára oldalunkon is olvashatjátok.

Én köszönöm, hogy vagytok!

Nagyon sokszor írjátok üzenetben, üzenőfalunkra, hogy hálásak vagytok, amiért vagyunk. De tudjátok én is pont ugyanezt érzem. Köszönöm, hogy vagytok, és hogy így szerettek minket, így szeretitek az általunk készített ételeket.

Az elmúlt hónapokban többször jutott eszembe, hogy mi lenne, ha el kezdenék munkát keresni, napi 8 órában, heti 5 napban, és hagynám a Lili’s Truck-ot. Mennyivel egyszerűbb lenne az életem. De nem megy ám! Annyira szeretem ezt csinálni, és olyan jó érzés, valami jóért dolgozni, értetek. Ha egyelőre másért nem is, de ezért maximálisan megéri ezt csinálni.

X