FAMILY CENTER PARKOLÓJA
Szombathely
2020.10.16-10.18.
Péntek: 14-19h | Szombat: 10-19h | Vasárnap: 10-18h

2014-ben kiderült a Cöliákia

Édesanya vagyok, elsősorban édesanya, csak másodsorban vagyok dolgozó nő. Két kislányom van, akik a mindent jelentik számomra.

Lili 2010. november 16-án született. A születése kemény harc és lelki megpróbáltatás volt mindkettőnk számára. Végül megszületett az én kis csodám.

Dóri 2013. április 12-én született meg. Az ő születése már kevésbé volt nehéz, hiszen tudtam mire számítsak. Így ő világra jött egy mosollyal a szája szélén.

Lilinél 2014-ben derült ki, hogy genetikai lisztérzékenységben (Cöliákia) szenved. 2014. szeptemberében kezdtük el a diétát. Az első néhány hónap nagyon nehéz volt, hisz a glutén mellett a tejszármazékokat is el kellett hagynunk kezdetben. Egyszerre nem ehetett semmit.

Aztán szépen lassan belejöttem én is és megszokta Lili is, hogy hirtelen minden ételnek más íze van. Hogy egyik napról a másikra már nem megyünk be a pékségbe kakóscsigáért, vagy egy finom mazsolás kalácsért. Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy ez milyen érzés egy anya számára, hogy nem adhatja meg a gyermekének azt, amit szeretne, amire vágyna. Aztán megtaláltuk azokat a dolgokat, amiket ehet, ezen belül azokat a dolgokat, amiket szeret is. Maradt a Nutella! ?

És akkor most mit adjak enni Lilinek?

Természetesen nem csak a Nutella maradt (sőt igazán csak ünnep- és vásárnapokon veszek), de nagyon nagyon kevés olyan gluténmentes ételt sikerült találnom, amit Lili jó étvággyal megevett volna. Elkészítenem meg aztán pláne nem sikerült. Pedig a gluténmentes lét előtt sütöttem-főztem, ahogy azt anyukámtól tanultam. És Lili imádta a kelt tésztát és a pogácsát. De most minden elmaradt egyszerre. És szépen lassan megtanultuk, hogy mit és honnan szerezzünk be, és Lili is megszokta az új ízeket. Ám az általa megevésre érdemes ételek listája sajnos nagyon megcsappant. Bárhová mentünk, bármilyen programon vettünk részt, mindig hajnalba keltem és csak csomagoltam, és csomagoltam az ételt. Aztán mikor a tömegben észrevettem Lili szomorú szemeit, ahogy egy kislányt néz, amint épp kürtöskalácsot eszik, ismét a szívem szorult össze. És ezeket a szemeket újra és újra látom bárhová is megyünk nap, mint nap.

Az újrakezdéshez kellett egy mély gödör

2018-ban a férjemmel elváltak az útjaink, és én a két lánnyal odaköltöztem szüleimhez. Egy hatalmas nagy gödör mélyén ültem, és azt éreztem, hogy szeretnék onnan kimászni, az életemet újra kezdeni. Egyedül maradtam, a szüleim segítségét kellett kérnem, hogy a lányok mindennapi életét meg tudjam oldani. Néztem kívülről az életem és csak a rohanás, a nincs idő, és a nincs most rá pénzünk gondolatbuborékok röpködtek.

Egy kedves barátnőmmel tavaly nyáron csaptunk egy beszélgetős estét, és újra feljött a Lili Truck ötlete. Bátorított és támogatott, elültette a gondolat magocskát a fejemben. Máig a leglelkesebb támogatóm, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Tehát már csak a családomat és a hozzám közelállókat kellett meggyőznöm, hogy higgyenek bennem, hisz nincs mit veszítenem.

Most végre dolgozhatnék valami igazán jó dologért, és a munkámért cserébe őszinte csillogó szemeket kaphatnék. Végre a lisztérzékenyek is megehetnének biztonsággal egy hamburgert, egy melegszendvicset vagy egy óriáspalacsintát azokon a fesztiválokon és szabadtéri rendezvényeken, ahol tavaly még semmit nem ehettek.

Vállalkozóként, lehetőségem lenne arra, hogy az időmet én osszam be, és esélyem lenne, hogy önálló életet teremtsek a lányaim és saját magam számára. A zenét és a kultúrát pedig nagyon szeretem, életem része.

Az első próba hamburgerek

2018. december 31-én megsütöttük jövendőbeli munkatársammal, Janival az első próba hamburgereket. Különféle húspogácsákat és különféle zsemléket kóstoltattunk kedves barátinkkal. Talán Jani gyermekkori álma válik valóra azzal, hogy szakács lehet a Truckunkban. Minket is a zene hozott össze, a zenén keresztül ismerkedtünk meg. A kóstoltatás pedig, azóta is folyamatosan zajlik.

A Lili’s Truck vásárlása

Idén januárban megtettem az első lépést, január 20-án megvásároltam a büfé kocsinak már átalakított kisteherautót, egy Ford Transitot. Bár óriási döntést hoztam, még sem tudtam neki önfeledten örülni, hogy akkor belevágunk. Sajnos mi kis országunkban nem egyedi eset, de az autó papírjai nem voltak rendezettek. Két hónapomba telt mire minden a helyére került, és végre őszintén örülni tudtam ennek az egésznek, hogy elkezdődött.

Miközben az engedélyeket és a papírokat próbáltam rendezni, belefogtunk a bázishely kialakításába. Szüleim telkén található egy kis gazdasági épület, amelyet eddig csupán felgyülemlett dolgok tárolására használtunk. Hát most új ruhába öltöztettük, és végre funkciót tölt be, fontos szerepet kapott az életünkben.

A kisház felújításában nagyon sok segítséget kaptam, Janitól, barátaimtól és a családomtól. Amit csak tudtunk saját magunk csináltunk meg. Így meg tanultunk betonozni, aljzatkiegyenlíteni, burkolni és csempézni, fugázni és glettelni, állmennyezetet építeni, és gipszkarton falakat összeállítani.

És végül minden puzzle darab a helyére került

Elindulhatunk végre a Lili Truck-kal. Szeretnénk sok-sok kulturális és zenei fesztiválra eljutni, olyan helyekre, ahova mi is szívesen mennénk kikapcsolódni, szórakozni. Truck-unkban kizárólag gluténmentes ételeket fogunk készíteni, de célunk, hogy mindenki mosolyogjon, és úgy törölgesse a kezeit az ételeink után, hogy „Ez nagyon finom volt!”. Legyen az lisztérzékeny vagy sem.